Hallottál már Longyearbyenről? Nem? Ez a világ leghidegebb, legészakabbi fekvésű, állandóan lakott városa. Konkrétan a sarkkörön található, félúton valahol Norvégia és az Északi-sarkpont között. Ettől északabbra csak nagyon kicsi települések, illetve kutató- és meteorológiai állomások vannak.

Milyen az élet Longyearbyenben? Havas, fagyos és sötét. Nagyon sötét. Ugyanis október végétől február közepéig nappal is sötétség van, mondjuk cserébe áprilistól augusztus közepéig az éjszakába nyúló sarkköri világosságot élvezhetik a helyiek.

És mit csinálnak a lakók az élet az állandó hó és fagy birodalmában? A város fele bányászatból él, de munkaidőn kívül sem kell unatkozniuk: a városban van már uszoda, mászófal, kocsmák, templom, mozi, diszkó és sportcsarnok is.

A város egyik különlegessége, hogy ez a világ legészakibb területe, ahol még élnek növényevő emlősök. Ők a svalbardi rénszarvasok.

A városnak egyeteme is van, ahol geofizikát, sarkköri biológiát és technológiát tanulnak az erre fogékony nebulók.

És akkor ez a dolog a halállal: Igen, Longyearbyenben gyakorlatilag tilos meghalni. A talaj itt állandóan fagyott, így a holttestek nem bomlanának le, épp ezért az 50-es évek óta nem használják a temetőt. És bármilyen morbid is, a súlyos beteg embereknek és a nagyon időseknek el kell hagyniuk a szigetet…