Csicsa - így nevezték a kis manófi halembert a környékbeliek, aki furcsa keveréke volt embernek és halnak. Alacsony termetű, pikkelyes testű, harcsaszájú, beszélni nem tudó szörnyszülöttnek mondták, akinek haja helyén porcos taréj meredezett, ujjait pedig úszóhártya fonta össze.  A lidérces rábaközi lápvilág Tarzanjaként vagy inkább Loch Ness-i szörnyeként is emlegetett fiú élő, valóságos alak volt. Csicsa, azaz Hany Istók története a Fertő-táj és a Rábaköz meséje, amiből az eltelt több mint kétszáz évben misztikus mondavilág, legenda kerekedett.

A vízi vadember történetével számos útikalauz, irodalmi mű, művészeti alkotás foglalkozott, alakját állítólag a német filozófus, Imanuel Kant is felhasználta egy elméletének illusztrációjához. A legismertebb történet, a Névtelen vár a nagy mesemondó, Jókai tollából született. Az emberek mindig is kíváncsiak voltak arra, van-e valóságos alapja egy legendának, honnan és meddig igaz egy történet.

A Hany Istókkal kapcsolatos történetmesélés egy kapuvári anyakönyv bejegyzéséből fakad: 1749. március 17-én Kapuváron megkereszteltek egy 8-10 év körüli fiút, akit két halász talált a legnevezetesebb hanyi tó, a Király-tó partján elterülő, vízzel elárasztott Éger-erdő fatörzsébe kapaszkodva. Van egy másik dokumentum is, ez pedig az Esterházy uradalom tiszttartójának német nyelvű bejegyzése. Ezekből tudni, hogy a furcsa kis szerzetet bevitték a kapuvári várba, ott úgy-ahogy felöltöztették és később a várkápolnában a plébános úr István névre meg is keresztelte. 

Több érdekességet is feljegyeztek Istókról, aki főtt ételt nem evett, de „vízi marhát”, leginkább békát annál mohóbban habzsolt. Ha erőszakkal ruhát adtak rá, csakhamar minden lerongyolódott róla, a csizmát sem tűrte meg a lábán. A várnagy neveltetni akarta, de Istók a pecsenyeforgatáson és vízhordáson kívül igazából nem tanult meg semmit. Beszélni sem, csak kaffogott és berregett a szájával. Szeretett négykézláb járni. Gyakran szökni próbált, s ilyenkor kutyákkal terelték vissza. Fogyatékosságai miatt a várbeli darabontok embertelenül bántak vele, ütötték-verték. Csaknem egy évig volt a várkastélyban, már főtt ételt is evett, föl is engedte magát öltöztetni. A darabontok épp ezért a kelleténél lazábban őrizték, így történt, hogy a vízi emberke váratlanul eltűnt és többé nem találták meg. A kapuvári várkastély közelében folyó Rábába ugorhatott, aztán leúszott a Hanyságba, ahol annak idején ráleltek. 

A Hanságot (ma a nemzeti park része) a népnyelv Hanynak hívja. A Hany, ez a félelmetesen gazdag és háborítatlan mocsár- és lápvilág ekkoriban a legkiválóbb búvóhely volt, ahol leginkább rablók, gyilkosok rejtőztek el a pandúrok elől. Ezen a lápos, mocsaras, életveszélyes területen legfeljebb a farkasoktól kellett tartani. A Hany messzi távolból szemlélve is félelmetes hely volt, mert időnként a láp fölött kékesen, sárgásan derengő lidércfények lobbantak fel. (Akkoriban nemigen tudták, hogy ezek a titokzatos fénycsóvák a lápban keletkező gázok öngyulladásával jönnek létre.) A néphit azt tartotta, hogy ezek a csóvák az elásott kincsek fölött lebegnek, és a halálba hívogatják a kapzsi embereket.

A Hany ebben az időben három megyének jelentékeny részére terjedt ki, s mivel a pandúrok nem mehettek át egyikből a másikba (még gyilkost sem üldözhettek), a hely arra is jó volt, hogy a fosztogatások után ide térjenek vissza biztonságba a gazemberek. A rablás után az egyik megye igazságszolgáltatása elől ismét visszatértek, hogy aztán kis idő múlva a másik megye területére induljanak fosztogatni. 

Gondolták egy időben azt is, hogy Hany Istók a rablók ivadéka, de mindenesetre olyan szülők gyermeke, akik az embereket kerülték és itt húzták meg magukat a Hanyban. Meglehet tényleg rablók voltak, akik csak kis időre hagyták hátra a vízzel elárasztott Éger-erdőben a fiút, aki egy úszólápon sodródva egy fánál kötött ki és ebbe kapaszkodva várt valamit, talán valakinek a visszatértét. Ekkor találtak rá a kapuvári halászok.

Akárhogyan is volt, a Babszem Jankók, Hüvelyk Matyik, törpék és manók mesevilágába szépen beleillik Hany Istók, aki eltérően a többiektől, valóban létezett. Alakja, legendája ma "megyerikum" , azaz a megyei értéktár része, de barangolni is lehet a nemzeti parkban a róla elnevezett tanösvényen.