A Bretagne vidékén álló 10-30 tonnás körülbelül 3000 sziklakő darab, vagy menhir („hosszú kő") együttese Stonehange-dzsel és az egyiptomi piramisokkal egy időben keletkezett, kb. i.e. 4000 és 1500 között, minden bizonnyal a kerék európai megjelenését megelőzően. A Carnac melletti három nagy mező: Le Menec két körbezárt területtel és tizenegy kősorral, a Kermario mező két megalitsírral, és Kerlescan egy körbezárt területtel és tizenhárom kősorral. Az utóbbihoz északon egy Petit Menec nevű kisebb mező tartozik nyolc kősorral, amelyek bár többször megszakadnak egészen a Chrac-folyóig követhetők. A menhirek felépítése emberfeletti erőfeszítést kívánt az alkotóktól. Rendeltetésük, ahogy Stonehange-é is, máig megmagyarázhatatlan. Többen csillagászati segédeszközöknek tartják a hatalmas sziklákat, mások szerint csupán egy földrengés emlékét őrzik. A helyi hagyomány mágikus erőt tulajdonít nekik: állítólag fokozzák a termékenységet, az ősi legenda szerint viszont a szálfaként meredező sziklák valójában egy elátkozott római légió katonái, akiket szent Cornelius (Kornél) pápa változtatott kővé, miután őt száműzték Rómából szülőföldjére, Bretagne-ba.

Egy megalit felállításához nem szükséges nagy fizikai erő, azonban ilyen kiterjedésű kősorok építéséhez elengedhetetlen volt az építők magas szintű szervezettsége és egy bizonyos mértékű társadalmi tagozottság. Szükség volt egy karizmatikus vezetőre, aki kezdeményezte az építkezést és megszervezte a munkát. A megalitok felállításához több száz ember munkaereje kellett, ebből következik, hogy a helyi lakosság létszáma több ezer fő lehetett. A kövek túlnyomó többségének többé-kevésbé hasáb alakja van. Egy 1979-ben végzett kísérlet során egy harminckét tonnás követ kétszáz ember egy nap alatt száz méter távolságra tudott elszállítani. Az átlagos méretű kövek mozgatása fából készült görgők és kötél segítségével történt és nem igényelt komolyabb erőkifejtést. A menhirek számára gödröket ástak, amelyekbe felajánlásokat helyeztek el az isteneknek valamilyen avatási szertartás keretében. A kövek felállításának legkritikusabb szakasza az lehetett, amikor a köveket belecsúsztatták ezekbe a gödrökbe. Ehhez valószínűleg rámpákat használtak. Utána a gödröket kisebb kövekkel töltötték fel, így igyekeztek a menhireket kitámasztani. Az ásatások során a még álló kövek esetében részlegesen, a feldőlt köveknél teljesen feltárták a gödröket és számos leletet találtak, köztük kovakő nyílhegyeket, cserépmaradványokat kovakő szerszámokat, csiszolt kőbaltákat és őrlőköveket