Kasztíliai Izabella mindössze három éves volt, amikor apja halálakor az anyjával együtt el kellett hagyniuk a királyi udvart. Féltestvére, IV. Henrik került a trónra, akit az utókor Tehetetlen Henrikként ismer, joggal. Uralkodása alatt a központi hatalom meggyengült. Izabellának nem volt valami fényes a jövője. Férjhez menni valami öreg herceghez, esetleg egy politikailag fontos házasságot kötni, nem valami kívánatos jövő egy fiatal lány számára. De Izabella beleszólt ebbe, mint ahogy később sok másba is.

Miután testvérének nem sikerül a politikájának megfelelően a lány házasságát megszervezni, Izabella saját kezébe vette a sorsát, és kiszemelte magának Aragóniai Ferdinánd infánst. Házasságot titokban, a király tudta nélkül kötöttek, amire a király válasza az volt, hogy kizárta az örökségből Izabellát, és lányát, Johannát nevezte meg teljes jogú uralkodónak.

Izabella azonban nem törődött bele testvére döntésébe. Miközben a férje hazaballagott, hogy segítsen az apjának a Franciaország elleni háborúban, a magányos asszony ügyes politikával maga mellé állította a nemesség nagy részét. A király halálakor azonban a kasztíliai nemesség egy része mégis szembefordult Izabellával, Johanna mellé állt, akinek érdekében a portugálok is beavatkoztak a küzdelembe. A polgárháború, illetve a Portugáliával folytatott harcok Izabella győzelmével értek véget, ő lett I. (Katolikus) Izabella kasztíliai és leóni királynő (1474 – 1504). Johanna Portugáliába vonult vissza, ott is halt meg.

A fiatal királyi párnak alig volt ideje arra, hogy házassági szerződést kössön, (un. Segoviai szerződés), miszerint egymás társuralkodói lesznek, éljenek egy kis családi életet, már ugrottak is bele az örökösödési háborúba Portugáliával, ami teljes öt évig tartott, és végül győzelemmel ért véget. Ezzel Izabella igényét Kasztília trónjára fenntartás nélkül elismerték.

Két év háborúmentes pihenés következett, ekkor találták ki a spanyol inkvizíciót. Majd 1481 decemberében elkezdődött a mórok kiszorítása a félszigetről, ami több mint tíz évig tartó háborúba torkollott. Izabella és Ferdinánd többször is súlyos vereséget szenvedtek, valamint az államkincstár is nagyon megsínylette az elhúzódó háborút. Pénzt kellett szerezniük valahonnan. Pénz azonban nem volt, noha a királynő mindent megtett a spórolás érdekében. A palotában nem voltak wc-k, a szolgák reggelente seprűkkel seperték össze az előző napi és éjszakai emberi ürüléket a folyosóról. Izabella saját bevallása szerint életében kétszer fürdött: egyszer, amikor megszületett, majd még egyszer, a házassága előtt. Azt nem mondhatjuk rá, hogy pocsékolta volna a vizet. Megjegyzem, ez abban az időben teljesen normális volt. A nemesek fürdés helyett alsóneműt cseréltek, a szegények azt sem.

A kasztíliai örökösödési háborúk idején Izabella megfogadta, hogy Granada bevételéig nem fog se fürdeni, sem inget váltani. 1474-ben koronázták meg, és a fogadalom valószínűleg ebből az időből datálódik. Granadát pedig csak 1492-ben sikerült elfoglalniuk. Innen származik az Izabella szürke kifejezés.

Meglepő, hogy ilyen higiéniai viszonyok mellett a királyi párnak öt gyermeke született. Valószínűleg a férjnek is korhű tisztálkodási szokásai lehettek.

1486 januárjában az uralkodó pár egy ismeretlen genovai tengerészt fogadott kihallgatáson, aki Kínának és a Távol-Keletnek az Atlanti Óceánon történő elérését ajánlotta. A tengerészt Kolumbusz Kristófnak hívták. A terv túl hihetetlennek és túl költségesnek tűnt, de királynő megígérte, ahogy a helyzet lehetővé teszi, visszatérnek rá. Ekkor Granadában polgárháború tört ki, és a mórok hatalma meggyengült. Izabella és Ferdinánd 1491-ben körülzárták Granadát, megkezdték az ostromot, és 8 hónappal később a város kapitulált.

Ekkor tért vissza Izabella Kolumbusz tervére. Miután azonban az államkincstárban egy fitying sem volt, a királynő saját ékszereit zálogosította el erre a célra. 1492-ben három hajóval indította el Kolumbuszt az ismeretlen felé. Történészek szerint élete egyik legjobb döntését hozta meg ezzel.

Ettől kezdve jobbra fordultak a dolgok. Az Új Világból özönlött az arany. Tengeri hadsereget hoztak létre, elkezdték a gyarmatosítást, kiűzték a zsidókat és a mórokat. A kétes hírű VI. Sándor pápától megkapták a “legkatolikusabb királyok” címet.

Az utókor megítélése nem egységes Izabella személyét illetően. A spanyolok szemében az egyik legnagyobb uralkodó volt, csatáit rendre a csatamezőn és nem a szobájából vívta. Ő és férje egyesítették Spanyolországot, és egy erős, központilag irányított országot hagytak maguk után. És politikailag is ügyes döntéseket hozott.

Ugyanakkor az ő ötlete volt Spanyolországban az inkvizíció, az emberek elevenen történő elégetése, országából a zsidók és mórok kiűzése. Számára az egységes birodalomba nem fért bele a kisebbség, mert ezzel állandó bajok jártak volna.

És ne felejtsük el, hogy még anya és feleség is volt. Nem csoda, hogy mindezek mellett fürödni már nem volt ideje. A királynő életét Illés Endre dolgozta fel Spanyol Izabella című drámájában.