Előre szögezzük le, hogy Noé, a bárka és a duplázott állatok már egy korábbi legenda továbbfejlesztett változatában bukkantak fel. Az Ószövetségből ismert történet alapja ugyanis egy mezopotámiai monda, amelyben az egyik isten, Ea megsúgja egy Utu-napishtim nevű embernek, hogy építsen nagy hajót, hogy megmenthesse a családját és egy csomó állatot, mert hamarosan özönvíz árasztja el a két folyó (a Tigris és az Eufrátesz) közét. Ez a legenda épült be később több későbbi nép hiedelemvilágába, így a Bibliába is, de vajon mi a valós háttere?

Az egyik magyarázat egy 11500 éve bekövetkezett katasztrófát említ. A Balkán-félszigettől keletre eső Fekete-tenger ekkor egy olyan folyamat végére ért, melyben az utolsó jégkorszak gleccserei nem ide, hanem az Északi-tengerbe olvadtak, ezért a Fekete-tengert a kiszáradás fenyegette. Viszont ugyanekkor a Földközi-tenger medencéjébe egyre több víz áramlott be az Atlanti-óceánból.

Az ásatások és egyéb geológiai bizonyítékok szerint az egyre nagyobb vízszintű Földközi-tenger vize végül átömlött a Fekete-tenger már csaknem teljesen száraz medencéjébe, méghozzá egy olyan óriás-vízesés formájában, amely a Niagara kapacitásának kétszázszorosával is zuboghatott, így a mélyen fekvő területeket olyan villámgyorsan töltötte fel, mintha ma egy nap alatt kétszer árasztaná el a víz egész Manhattant.

Egy másik elmélet szerint viszont egy sokkal közvetlenebb alapja is lehet a legendának, Kínában ugyanis pont a mezopotámiai szövegek által jelzett korszakban, tehát az időszámítás kezdete előtti hetedik században zajlott le az elmúlt tízezer év legsúlyosabb áradása a Sárga folyóból kiindulva, amely elsöpörhette a mára már csak mítoszokban szereplő Xia császári dinasztia teljes lakosságát is.