Az 1000-es év környékéről több olyan történet is fennmaradt, amelyek szerint új nap csatlakozott a meglévőhöz. Természetesen a legtöbb beszámoló vallási körítéssel színezi ki az eseményt, de a perzsa tudós, Ibn Sina kifejezetten részletesen ír róla a Kitab al-Shifa (A gyógyítás könyve) című művében. Szerinte a váratlan vendég hónapokig látszott az égen, miközben folyamatosan változtatta a színét és “szikrákat lövellt”, míg aztán végül elhalványult és eltűnt.

Sokáig a jelenséget egy eltúlzottan leírt üstökösnek hitték, de ma már tudjuk, hogy a tudós egy szupernóvát írt le. A “csillagrobbanás” 7200 éve történt, de a távolsága miatt ezt a Földön épp az első ezredforduló környékén láthatták a meglepett emberek. A színváltozás arra utal, hogy két fehér törpe összeolvadása vezethetett a szupernóva állapothoz. Egyébként azóta persze a nova összeomlott, ám még mindig sugároz: az SN 1006 névre hallgató objektumot még mindig észleli a NASA Chandra Obszervatóriumának röntgenen alapuló berendezése.